Bakonynána területe 14,93 km², mely az Északi-Bakony kistájcsoport két kistája között oszlik meg. Határának északnyugati része az Öreg-Bakony, a délkeleti erdős felszín a Keleti-Bakony kistájhoz tartozik. Környező községek: Dudar, Csetény, Jásd, Tés, Olaszfalu, Nagyesztergár.

A községhatár észak-déli kiterjedése 5,2, a kelet-nyugati 4,9 km. Legmagasabb pontja a Tunyog-hegy oldalában 506 m, a legalacsonyabb a Gaja kifolyásánál 240 m. A lejtős háton fekvő település központja 320 m tengerszint feletti magasságban fekszik. Belterületének szintkülönbsége eléri a 40 m-t. Bakonynánához tartozik a Bakony egyik kiemelt látnivalója, a Gaja-patak Bakonynána és Jásd közötti áttörése, a Római Fürdő. A környék, forrásokban (pl. Vadalmás-forrás) és természeti látványosságokban igen gazdag.

Nána településnév szláv eredetű. 1130 körül élt egy Nána nevű veszprémi püspök is. A tatárjárást követően Veszprém királyi ispánság területének nagyarányú erdősítését, a püspöki vár ispánja, Nána Beszter kezdte meg. Abban az időben bevett szokás volt, hogy a falvakat alapítójukról illetve urukról nevezték el.

A 19. században a falu a Nádasdyak kiskovácsi, illetve később lepsényi uradalmához tartozott. Területének 70%-át még a 19. században is erdő borította. A 20. század folyamán az erdő irtása növelte meg a szántóterületet, de gr. Nádasdy Ferenc hitbizománya a község területének több mint a felét elfoglalta.

1801-ben épült fel az első, egy tantermes iskola. Addig a tanítók a lakásukon tanítottak. 1838-ban két tanítót alkalmazott a katolikus egyházközség. A források szerint egyes tárgyakat magyarul tanítottak, de a gyerekek csak németül beszéltek. Ezért 1840-től kötelezővé tették a magyar nyelv oktatását.

1828-ban már 886 lakos élt Nánán, akik zömében mész- és szénégetésből éltek.

A századfordulóra a lakosság nagy része a mezőgazdaságból élt: őstermelő 875 fő, iparos és bauxitbányász 267 fő, egyéb 55 fő.

1828-ban klasszicista stílusban megépült a jelenlegi római katolikus templomunk.

1846–1849 között a falu lakossága újjáépítette az egyetlen tantermet. 1883-ban megépül a második, majd 1942-ben a harmadik tanterem is. A nánai római katolikus elemi iskolába jártak az Alsó- és Felső-Pere-pusztai gyerekek is. A Veszprém vármegyei iskolai törzskönyvéből, amelyet 1883–1886 között vezettek, a következőket tudhatjuk meg: a község lakossága 1240 fő (1200 katolikus, 20 evangélikus, 20 zsidó), magyar nemzetiségű 80 fő, német nemzetiségű 1160 fő.

Az I. világháborút követően megugrott Bakonynánán az iparos létszám. Zirc után itt volt a legtöbb iparos: 1 asztalos, 2 bognár, 7 cipész, 3 kocsmáros, 2 kovács, 10 kőműves, 1 mészáros, 1 mészégető, 1 szabó, 1 szatócs, 1 szénégető. Volt még 3 malom, 1 téglagyár, 1 vegyeskereskedő, 1 szülésznő és 1 szövetkezet. 1914 után a szomszédos dudari szénbányászat megindulása jelentett fejlődést a település számára. 1932-ben a települést villannyal látták el. 1929–1931 között nagy anyagi áldozattal megépült a Kálvária is.

1948. január 25-én, szentségimádás napján kidobolták, hogy 27-én le fogják bonyolítani a kitelepítést. A tervezett 107 család helyett csak 38 család került kitelepítésre Németország keleti zónájába. Ennek két oka is volt. Egyrészt Németország megtelt a betelepített német ajkúakkal, másrészt itthon szükség volt a bányászokra, ipari munkásokra, de volt, aki kérvényezte az itthon maradását. 1946 májusában 21 telepes családot hoztak Alsózsolcáról, Ösküről és Balatonalmádiból a kitelepítési listán feltüntetett családok házaiba. Minden meg volt engedve számukra. Mindezt húsz hónapig kellett elviselni. Majd jöttek a bányászcsaládok és a szlovákiai magyarokat is el kellett helyezni.

A település vezetésének célja a helyi közösség összetartása. Bár valamennyi megosztottság tapasztalható a helyiek között (pl. a sváb identitás és hagyományok szerepét tekintve), mégis számos klub, kör és tevékenység található, ami a találkozásokat, a szabadidő közösségben történő eltöltését bátorítja (Német Hagyományőrző Egyesület, Polgárőr Egyesület, Vadvirág Nyugdíjas Egyesület, Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Sportegyesület,). A település élő sváb öröksége a gasztronómiai hagyományok ápolása, nemzedékek közötti átadása. A település piaci alapon működő nagyrendezvénye, a több ezer látogatót is vonzó Gombócfesztivál, amelyet minden évben megrendeznek.

Az önkormányzat a Bakonyszentkirályi Közös Önkormányzati Hivatalhoz tartozik, a településen német nemzetiségi önkormányzat is működik. A Német Nemzetiségi Önkormányzat fenntartásában működik a 8 osztályos általános iskolánk és a 2 csoportos óvodánk. A polgármesteri hivatal épületében könyvtár, gyermek és felnőtt háziorvosi rendelő is található. A sváb zenei örökség és népdalkincs ápolását három hagyományőrző csoport végzi sikeresen ( Edelweiss dalkör, Wasserfall harmonika quintet, Hetschal néptánccsoport). A településen több szálláshely, valamint vállalkozás működik, köztük kézművesek és gazdálkodók.