Nincs megjeleníthető tartalom

Üdvözöljük Bakonynána Község hivatalos weboldalán

Történelmünk

Falutörténet

A vízben, vadban bővelkedő Gaja-völgye már ősidők óta vonzotta az embert. A Bakonyvidék legtöbb községében találnak római emlékeket,
tehát jóformán az egész vidéket benépesítették már a rómaiak. 1899-ben Bakonynánáról 363 db-ból álló középkori éremlelet a Nemzeti Múzeumban, újabban pedig az alsómalom melletti sziklafal repedéseiből több Mátyáskori ezüstpénz került a Veszprémi Múzeumba.
1488-ban Nana Domonkos préposté volt, akinek jobbágyai 21 forint adót fizettek. 1555-ben Oroszlán bég a nánaiakat is Fehérvárra parancsolja. 1564-ben a török felégette. 1570-ben újra lakott, de most már a török uralom alatt áll. Ennek következtében a népes telekállomány rohamosan fogy.
1597-től elnéptelenedik, s csak 1622-ben jelenik meg ismét a népes faluk között. 1660-ban újra puszta hely, hosszú évtizedekig mint prédium Dudarhoz tartozik.
A 18. század kezdetén még református magyarok lakják, kiknek templomuk is volt. Gróf Nádasdy Ferenc tábornagy és a tőle meghívott ciszteriek térítő munkája elől azonban Dudarra távoznak, kiknek helyét a német telepesek foglalják el. A zirci anyakönyvben 1735-ben van az első bejegyzés Nánáról, mely 1763-ban kap külön anyakönyvet.
Megélhetési forrásai a földművelés, de még inkább az állattenyésztés. A falu egyetlen malma a XVI. században jobbágyi birtok volt. Újat az uraság építetett. A németek inkább az erdő nyújtotta lehetőségeket kezdték kihasználni. Meszet és szenet égettek. Az erdő fáját Veszprém, Székesfehérvár és Győr piacain adták el.
A XVI-XVII. században Nána a győri püspöknek a szolgáltatja be tizeddézsmáját. A XVII. század közepén a töröknek adják a tizeddézsmát. Az új népesség először 1744-ben kötött szerződést urával, utána 1762-ben.
A XIX. század elején vallásnap lesz a kegyura s ennek segítségével 1826-ban épül fel a falu  mai temploma 11 ezer forint költséggel,a lelkészlakot pedig 1830-ban építi fel Mann Alberik, mint a kronosztikonja is hirdeti.
A Bakonyvidék több ízben volt jelentősebb népmozgalmak színtere. A németek egy rétegei a történelem során különböző szakaszokban és népmozgalmi hullámokban kerültek mai lakóhelyükre. A török kiűzése és a Rákóczi - szabadságharc következtében elnéptelenedett területekre 1689 - 1740 között települtek be mintegy 40 Veszprém megyei helységbe. (Bakonynána 1744. svábok) Ezen újabb települők nagy szorgalommal láttak neki az elmúlt háborús évszázadok hiányainak pótlásához. A Bakonyvidéken letelepült délnémetek, kiket általában jól-rosszúl sváboknak neveznek, Németország és Ausztria különböző vidékeiről származnak.
A Bakony falvaiban a dunai-bajor dialektust beszélik. A telepesek nagy része bajor, kisebb csoportjuk sváb területről jött, az Esterházyak a Zichyek, a veszprémi püspökség és a zirci apátság telepítési akciójaként.
A bakonyi németeknél - és ezek hatása alatt a magyaroknál is - mind gyakrabban tapasztaljuk, hogy az utcáról kis-, és nagykapu vezet az udvarra. A kapu mellett kis virágoskert virít. A németek a hazájukból hozott népszokásokból sokat megőriztek. Így például nem nagyon változatos dallam, de mindig két - vagy több hangon énekelt érdekes népdalaik rendszerint még óhazából származnak, s öröklődtek nemzedékről nemzedékre. A fiatalság nagyon szeret énekelni. Vasár- és ünnepnapokon stb. is mindenfelé fel-felcsendül a csoportokba verődött legények és lányok vegyeshangú éneke.
A Bakonyvidék lakóinak ruházata főleg a régi idők nőinek tarka-cifra ruházatához képest szinte túlságosan egyszerű. A kultúra nivelláló hatását talán sehol sem éreztette nálunk annyira, mint éppen a ruházat terén. A férfiak ünneplő ruhája sötétkék vagy fekete posztóból készül, testhezálló, de nem feszes nadrágot viselnek csizmával, a lapos gombokkal díszített kabát pedig rövid, alig tenyérnyivel hosszabb a mellénynél. A férjezett nő ünnepi  alkalomkor csak fekete ruhát visel. Meglett asszonyok, anyók télen egy nagy fekete kendőt viselnek.
Gajapatak - a nép már régóta alkalmazza e megnevezést, a Bakonynánától húzódó, kanyargós szurdokvölgy vízfolyása. Szekérút, malomárok, vadaskert, fűrészmalom, bükkfák és a mind erősebbé váló zajról vehetjük észre, hogy már az úgynevezett Római - fürdő fölé érkeztünk.
A Római - fürdő megkapó fenségét toll alig írhatja le, elbűvölve állunk a vadul össze-vissza hányt, hippurit mészkősziklák közt zúgó, örvénylő, kanyargó, s itt - ott több méternyire is lezuhanó Gaja tajtékozó vizének közelében, s alig tudunk ráeszmélni arra, hogy itt most tulajdonképpen a Bakonynak egy vadregényes zugában állunk.

Évszám

A népesség száma

1785

668

1829

886

1857

696

1869

1027

1890

1210

1910

1197

1930

1179

1941

1204

1949

1496

1960

1198


Egyháztörténet

A törökvilág hanyatlásával Bakonynánára visszatért a maroknyi magyarság 1720-ban, amikor kezdetét veszi a község újratelepítése még református s Győri János személyében ez évben még református levita is van s a katolikus családok száma mindössze 13, akik lelki vigaszért a cseszneki vártemplomban működő ferences baráthoz. Leginkább azonban a zirci szerzetesekhez fordulnak.
Az újonnan telepített község hitélete azonban rövidesen megváltozik, amennyiben 1732-ben a reformátusok nagy része a földesúr nyomására Dudarra költözik s a kis nánai gyülekezet elveszti önállóságát s a továbbiakban már csak mint a dudari gyülekezethez tartozó leányegyház szerepel 1774-ig, amikor végleg megszűnik.
Annál jobban erősödik a telepítés után a katolikus hitélet Nánán s az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a híveknek Kreider Fülöp személyében ekkor már tanítója s egy kis oratóriuma is van. Az oratórium a bakonyi telepes községek mintájára az egyik gazda házában volt s 1750-ben kezdik építeni az első templomukat, melyről 1758-ban hallunk először.
Az ez évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben u. i. azt olvashatjuk, hogy a falunak ekkor már püspöki jóváhagyással épült Szt. Anna tiszteletére szentelt, kőből épült temploma van, melyet temető övez s előtte fából összerótt harangláb áll, melyen egy 50 libra súlyú kis harang szól, s hívja imára az ájtatos híveket. Belső berendezéséről azt olvassuk, hogy a templomnak egyetlen oltára van, melyet a kegyúr, gr. Nádasdy Boldizsár állta festett s a templomnak ajándékozott Szt. Anna kép díszíti, belső tagozottságáról azonban csak annyit tudunk, hogy kis szószéke és orgona nélküli kórusa volt. Méreteit ezzel szemben egész pontosan ismerjük, mert az 1827 évi első átépítésekor az átalakítást végző Singer György, zirci kőművesmester költségvetésében elég részletesen leírta azokat. Eszerint a templom hajójának belső hossza 4 öl, szélessége 3 öl és 2 láb, magassága pedig 2 öl és 2 láb volt. Szentélye viszont 2 öl és 6 col hosszú s 2 öl és 3 láb széles volt s kis egyablakos sekrestyével volt összeépítve. A templomnak tornya eredetileg nem volt s 2 láb és 6 col vastag kőből épített falai öt ablakkal voltak áttörve.
Az egyház állapotáról egyébként följegyezhetjük még, hogy a templom építésének évében, 1750-ben mindössze 19 telepes és 14 zsellér család élt a faluban s a gyónók száma 208 volt, akik Herner Benedek személyében tanítót is tartottak.
P. Knoll Ferenc s az őt követő szerzetesek vezetésével a kis plébánia gyorsan bővül és fejlődik, lelkiekben évről-évre erősödik, sajnos azonban a kis templom a lakosság növekedésével mindinkább szűkebb és szűkebb, úgyhogy már 1817-ben P. Pákozdy Románd akkori adminisztrátor csak kápolnának mondja melyet erősen kikezdett az idő, falai düledeznek s a tetején befolyik az eső. A kis templom nagyon rozoga már, nem tudja befogadni a híveket, akik már 1814-ben elhatározzák lebontását s új templom építését. Az 1817. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvből egyébként pontosan tudjuk, hogy az évben 778 katolikus lélek élt a faluban s a plébániához Perepusztán 141, Kisdudaron 42, Nagydudaron pedig 49 ember tartozott, úgyhogy a hívek száma összesen 1010 volt. A jegyzőkönyvben megtaláljuk a templom állapotának és berendezésének részletes leírását is, s ebből megállapíthatjuk, hogy bizony nem csak kis méretei, de rozoga volta miatt is megérett már az átalakításra.
Anyagiak hiányában a hívek eredetileg csak a régi kis templom javításáról tárgyaltak, lassan és különösen a földesúr,
gr. Nádasdy Tamás biztatására azután mégis új templom építése mellett döntöttek, melynek tervét Singer György zirci kőművesmester kiszítette. Az építkezés 1827 tavaszán vette kezdetét.

Müczke Ignác

1752 -1763

Feige Róbert

1763 - 1769

Togniola Henrik

1772 - 1774

Nitschke Ambrus

1775 - 1778

Kapsz Gáspár

1782 - 1787

Knoll Ferenc

1787 - 1793

Hauschad Kristóf

1793 - 1796

Knoll Ferenc

1796 - 1799

Kunert József

1799 - 1808

Schmidt Károly

1800 - 1808

Zimmermann Péter

1811 - 1814

Fux Mariann

1814

Frank Ádám

1814

Ciszterci plébánosok:

 

Pákozdy Román

1815 - 1817

Mann Henrik

1817 - 1848

Horváth Lajos

1848 - 1849

Kaszt Konstantin

1849 - 1870

Illés Ferenc

1871 - 1875

Edlinger Titusz

1875 - 1878

Hegedüs Pál

1878 - 1891

Rainiss Gyula

1891 - 1894

Unger Roman

1894 - 1906

Prácser Albert

1906 - 1918

Felsőörsi Demeter

1918 - 1933

Borián Elréd

1933 - 1937

Darvas Donát

1937 - 1948

Antalfi Lestár

1948 - 1971

Egyházmegyések:

 

Szabó József

1971 - 1979

Liska Szilveszter (Zirc) ciszterci

1979 - 1981

Galbavy Jenő

1981 - 1982

Szíjártó László

1982 - 1983

Horváth Lajos

1983.02.02 -


Falucímer

A pajzsfő közepén a környék legjellegzetesebb fája, a bükk kupacsa  és makkja látható. A bükköt közrefogó két, szimmetrikusan elhelyezett búzaszál a mezőgazdasági és maga a bükk- motívum az erdei kultúrát tükrözi. Kétoldalt ( a pajzstalp elején és a pajzstalp hátsó részét ) feketével jelölt sziklavájatba foglalatban jelentkezik a településhez köthető legfőbb nevezetesség, turisztikai célpont, a Gaja patak Római – fürdő vízesésének képe. „A vas nem fogja a sziklát, ám a kis patak mozsárszerű vájatot alakított ki teknőszerű mederrel.” (Rómer Flóris)  Az idézetben és a címeren szereplő vízesés, az alakító víz az itt élők erejét és összefogását is szimbolizálja.

A pajzstalp közepén stilizált sziklák között jelzett vízesésnek több olvasata is lehet: vízesés, amelyből az egész létezés megszületett és az élet csíráját hordozza, az élet víznek szoros kapcsolata van az élet-fával  (bükkfa), a növények szárai egy-egy vízhullámban folytatódnak ugyanígy fogható fel a képelemeket egyesítő liliom forma, amely alakjával kifejezheti a keresztséget is, melynek során a megkeresztelt új életre születik, a liliom Szent Anna egyik attribútuma is, ez utalás arra, hogy a bakonynánai templom védőszentje Mára anyja, liliom alakzat a honfoglaláskori palmetta (életfa) formaanalógiájaként is értelmezhető, utalásképpen a középkor óta itt élt magyar őslakosságra, a kék a meghatározó számú németajkú lakosság népművészetéből következik (bútor, viselet). A címeralkotó a gabona-bükk köteget magába foglaló arany színű, többjelentésű alakzatot (liliom, palmetta, kéve) az 1842-ben készült falupecsét búzakéve-motívuma alapján is készítette. A címerrajzmintát Szűcs István Miklós okleveles képzőművész tervezte és állította össze.
 


A Bakonynánai Német Nemzetiségi Önkormányzat címere
Wappen der Deutschen Nationalitätenselbstverwaltung Nana

 

A Bakonynánai Német Nemzetiségi Önkormányzat Címere. A kék háttér meghatározó a németség történetében. A pajzsot kettéválasztó patak a településhez tartozó Gaja-patakot is szimbolizálja, de egyben arra is utal, hogy a Svábföldtől (Dél-Németország) Magyarországig a Duna is összeköti a németséget. A templom a település építészetileg meghatározó építménye, mely körül a Nap-Hold  az élet örökös körforgását jelképezi. Fa és zöld  - ez biztosította évszázadokon át az itt élő emberek életét.
Wappen der Deutschen Nationalitätenselbstverwaltung Nana. Der blaue Hintergrund ist in der Geschichte des Deutschtums bestimmend. Der das Schild in zwei Felden teilende Bach symbolisiert auch den zur Siedlung gehörenden Gaja-Bach, aber er deutet auch darauf hin, daß die Donau das Deutschtum von Schwabenland bis Ungarn verbindet. Die Kirche ist ein vom Gesichtpunkt der Architektur ein charakteristischen Kreislauf des Lebens. Der Baum – des Feld sicherte Jahrhunderte hindurch die Existens der hier lebenden Menschen.